Prosztata ultrahang - A kutatási eredmények dekódolása és értelmezése.
Tartalom
Ultrahang prosztatikus mirigy
Ultrahang — A prosztata betegségek diagnosztizálásának fő hangszerkezete. A vizsgálat során a testet nagyfrekvenciás hanghullámokkal besugározzuk, amelynek tükrözését a szövetsűrűségtől függően képet ad.
A prosztata mirigy transzabdominális ultrahangját teljes hólyagján végzik. A transzkrektális ultrahang (cutu) a végbélen keresztül történik. Plusz — A minőség kép, informativitás és pontosság.
A tanulmány során kapott fő adatok:
- Méretek: A növekedés lehet az adenoma, a prosztatitis vagy a neoplazmák visszhang-leválasztása (Nord D: W: T — 2,5-4,5: 2,3-4: 1,5: 2,5 cm.);
- Térfogat: legfeljebb 30 cm3; növekedés — visszhang-kibocsátás, adenoma vagy neoplazma;
- Ehogenesis — a hanghullámok tükrözésének intenzitása; Növekszik a testsűrűség növelésével — Krónikus prosztatitis, kalciumsók lerakódása, mikrokalcinátok a mirigyszövetekben csökken — akut gyulladásban;
- Egyenletességi struktúra — a prosztata szövetek sűrűsége határozza meg; Foci (gyulladás, ciszták, tályogok, csomók, neoplazmák, kalcináták) jelenlétében különböző jellemzőkkel rendelkező, heterogén szerkezete, amely a patológia jele;
- Szimmetria és a kontúrok tisztessége — az ömlesztett és onkológiai folyamatok hiánya, amelyek megváltoztatják a prosztata formáját;
- A prosztata mirigy dopplográfiája — Az ultrahangos szkenner működési módja, meghatározó a véráramlás mértékének és a vaszkuláció mértékének meghatározása a szervezetben; A prosztatarák, nagyszámú újonnan képzett hajó;
- következetesség — Elastography (az ultrahang szkenner működtetése) lehetővé teszi, hogy értékelje a mirigy szövetsűrűségét; A krónikus gyulladás, a kötőszövet, a rosszindulatú neoplazmák növekedése.
A kutatási eredményeket az urológusnak továbbítják.
